Hála Istennek nekem sikerült leszoknom, több káros szenvedésemről, szenvedélyemről. Többek közt a dohányzásról.

Az úgy volt, hogy megfogalmazódott bennem – egy napon rettentően fogom bánni, hogy dohányoztam. Visszafordíthatatlan dolog, nem tudom nem elszívottá tenni a szálakat, és ezek a szálak pedig megfosztanak sok jó dologtól, az élettől, a szeretteimtől stb. Elrabolja tőlem az időt, amit még itt, együtt tölthetnénk. Szóval letettem, és szép sorban a többi mérget is. A jellembéli mérgeket, a rossz szokásokat is próbálom elhagyni, de az egy hosszabb nehezebb folyamat, de rajta vagyok. Aztán ezt egy kicsit tovább gondoltam: az a szülő aki dohányzik, az nem tiszteli, nem veszi figyelembe gyermekeit, érzéseiket, érzelmeiket! Nagyon kemény, amit leírok: nem is szereti őket, önző módon. Pár perc “örömért” eladja a gyermekei érzelmeit. Ellopja tőlük az időt, örömet, a kapcsolatot, a beszélgetést, a tanácsadás és -kérés lehetőségét,stb. Mert ezekkel a mérgekkel megrövidítjük az életünket, és az időnket. Ezzel együtt a másokkal tölthető időnket. Pedig lehet, hogy nekünk és a másiknak is szüksége lenne arra az elvesztegetett időre. Lehet, hogy “időn” túl lenne nagyon szükség rá, mint szülőre. De hát Apuka-Anyuka füstbe ment…

És a gyermekek csak sírnak-sírnak a gödör fölött.

Alsick

ui: Életminőség, Intelligencia

(forrás: sivaramaswami.com)

Van ez a film. Körülbelül egy hete láttam először. Eléggé felkavart és elgondolkodtatott. Mindig rácsodálkozok, emberi sorsokra. Eszembe jut, hogy ő is volt óvodás, voltak álmai stb.  Egy hajléktalan, pedig számomra az élni akarás, és az élethez való ragaszkodás “jelképe”.  Nem öli meg magát, pedig elég szar az élete és talán veszteni valója sincs. “Csak” az élete, de azt nem dobja el.

Különös karmával bolyongunk itt a világban.

Szóval Lacka él! Nem halt meg. Tegnap találkoztam vele, egy Esély ház udvarán. Éppen a barátnőjével beszélgetett, aki a házban lakik. (A hangját ismertem föl.) Ő valahol Kőbányán egy erdőben él. Már vagy öt éve vannak együtt Ritával, aki korábban heroin függő volt. Most mindketten methadon programon vannak, a cuccról már lejöttek. (Állították, én meg elhiszem nekik.) Ritának a hetekben vágták le a bal lábát térdtől, egy orvosi hiba miatt -trombózis tünetekkel bőrgyógyászatra küldték-. Lacka eléggé le van fogyva, verekedés nyomai látszanak rajta, -azt mondja elég kemény az utca. Beszélgettünk sok mindenről, már amennyit lehet egy kb fél óra alatt. Szóval Lacka él!

Különös egybeesésnek éltem meg a találkozást. Még lehet, hogy összefutok vele, elég gyakran járok a Házba.

Karma-karma, mindenki AZT keresi-kutatja! A boldogságot. Szeretet és – boldogságfüggő kis élőlények sokasága népesíti be az anyagi világot.

Karma-karma.

Miért nem érdemel ez az Ország végre ÁLLAMFÉRFIAKAT? Pedig megbűnhődte, már e nép a múltat s jövendőt…

R.I.P