A kórházban felsírtam, 04.01 perckor, most egy emberi testben.
Aztán telt csak telt, múlt….
Sokat álmodtam. Ébren is.
Zavart, hogy egy idő után nem emlékszem rájuk, pedig olyan különösek vagy érdekesek, vagy éppen unalmasak, vagy félelmetesek. Kéne velük kezdeni valamit, fogalmazódott meg bennem.
Vannak álmok a múltból, amire ma is emlékszem:
Egyszer gyerekkoromban azt álmodtam, hogy kaptam egy arany nyakláncot, de annyira igazi volt az érzés, hogy ébredés után azonnal rohantam a családi ékszeres dobozhoz, hogy megnézzem. Hát nem volt ott! Mély csalódásként ért. Pedig itt kéne lennie, annyira igazi volt…
Egy másik alkalommal, pedig azt álmodtam, hogy kutyák marcangolnak, nem értettem miért. A csontjaim ropogásának hangjára és fájdalmára riadtam.
A lázálmom mindig ugyan az volt: kergetnek, mélyvörös vastag bársony függönyökkel elválasztott helységek között. Mindenki vontatottan beszélt, én csak vontatottan szinte csak lassítva tudtam menekülni, és eközben végig krumpli főzelék szagot éreztem.
Aztán egy nem olyan régi: rózsaszín bébi vízilovak alól almozok, magyarul trágyázok, a nagykörúton a 4-6-os villamos vágányai között, és felnézve látom, hogy szinte végeláthatatlan hosszú még a sor. Ezzel mikor végzek?
Szóval ilyenek…
Aztán a sors összehozott valakivel, aki szintén elég intenzíven álmodik. Korábban senkivel, de vele elkezdtem megosztani az álmaimat. Jókat nevettünk!
Le kéne őket jegyezni, merült fel most is.
Aztán elkezdtem őket felvenni, azonnal az ébredés pillanatában, még melegében. Szóval elkezdtem gyűjteni, a saját szórakozásomra. Soha nem akartam sem megfejteni, se „üzeneteket” kihámozni belőlük, meg ilyenek. Puszta szórakozás.Idáig nem mondtam el senkinek, most elmondom hát mindenkinek. Szórakozzon más is, ha szórakoztatónak találja! Hát így kezdődött, ez az oldal!
Szeretnék köszönetet mondani a teljesség igénye nélkül:
A bábának,az anyatejnek, a Csillag utcai óvodának, óvónőmnek, Ági néninek, Illyés Gyulának, a diavetítő feltelálójának Athanasius Kircher (1601-1680) jezsuita páter, fizikus és csillagász,a Marx Károly úti általános iskola tanárainak, és a Munkácsy Mihály úttörőcsapatnak, a kötelező olvasmányoknak,Gojko Mitichnek, Hakapeszi Makinak, Süsünek, Vuknak, Juhász Árpádnak és Elődnek a Neoton Familiának, a gyermek- és vándortáboroknak: Sátoraljaújhely, Csobánka, Parádfürdő, Szár, Zánka, Őrség I, Őrség II, Tátrának, Mátrának,Jacques Cousteaunak, fűknek,a fáknak, réteknek, hegyeknek, az esőnek,virágoknak, gyümölcsöknek,az évszakoknak, a Dóbó játszótérnek, George Lucasnak, a balatoni nyaralásoknak és éjszakáknak,Sétáló Jánosnak, a középiskolámnak (bár azt nem nagyon kedveltem, de biztos volt oka, hogy oda jártam), a Pomádé című filmnek,Tomarctusnak, a könnyen, a nehezen,a pénzen, és a soha nem „megszerezhető”lányoknak, évszakoknak, Katának és még sokan másoknak, Lajos és László atyának, a kaposvári Füredi II Laktanyának, a pécsi Katonai Korház doktorainak és ápolónőinek,a Gunsnak, a Nirvananak, a Metallicának, Jim Morrisonnak, Bill Kapitánynak, Kispál+a Borznak, a gépjármű vezető oktatómnak, a Lada gyárnak,a különböző alkoholoknak és gyártóiknak, a Szigetszentmiklósi Rendőrkapitányságnak, a mentősöknek és a Csepeli Kórház dolgozóinak, Peggynek, a pénz- és tőkepiacnak, Istvánnak és Tominak, a házibuliknak, a Club Speed Discónak, és egyéb más szórakozó helyeknek: Sziget, CT, és a különleges szabadtéri legális és illegális partiknak, a lelkes vegyészeknek, és zöldségtermelőknek, a végleteknek, a lelkes lemezpörgetőknek, a tűznek, az álmatlan éjszakáknak, a hazugságoknak, az igazságoknak,a fájdalomnak, a boldogságnak,a füstös kocsmáknak, a magyar- és francia kártyának, Jani barátomnak, Petinek, Ferenc dokinak a belgyógyásznak, Suzukinak, a pénzügyi válságoknak: ázsiai, orosz, dotcom+ a többiek, a Seatnak, a BMW-nek, a Tankcsapdának, Animának, Belgának, Spilbergnek, az Esküvő című dalnak,Beethovennek, a Matrixnak, A ravasz az agynak, az Üvegtigrisnek, Lemnek, Ashimovnak,Quimbynek, Aldous Huxlynak, József Attilának, a Nagypapámnak, az embereknek, az állatoknak, Budapestnek, Egernek, a barátaimnak és haverjaimnak és azok családjaiknak, a bhaktáknak, és végül nagy és kis családom részire. -Most, most nem jut több dallam az eszembe- mondaná Lusta Dick
Egyébként teljesen normális vagyok. A hangok is ezt mondják!
Szóval, ha akarod, hallgasd, egyszer, kétszer vagy rendszeresen, vagy ne hallgasd! Én meg csak álmodom tovább….
Szeretettel: alsick
nevessmeg